szept.15-16.

Újabb vidéki kis kirándulásunkat tettük a hétvégén. Cenkerbe mentünk, ahol egy buddhista körmenetre voltunk hivatalosak, ahova egy mongol néni (Colmon) hívott meg minket, aki nagyon jól beszél magyarul, mert ott élt elég sok évet és magyar férje volt. A lényeg a lényeg, hogy most is lámával utaztunk ráadásul kettővel is. Szombaton hajnali 4-5 körül volt az indulás, ami persze mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogy pontosan mikor… Végül is fél 7-kor sikerült elindulni, értünk jött az egyik láma a kolihoz és elindultunk felvenni a másik lámát, de még itt Ulánbátorban a remek utakon kaptunk egy remek defektet, így már a hajnal remekül kezdődött, de szerencsére volt egy pótkerék és seperc alatt kicserélte a sofőr. Folytattuk az utunkat, közben megálltunk és megcsináltattuk a defektes gumit is. 3-ra oda is értünk, mert még útközben megálltunk pár helyen nézelődni, kaptunk kaját meg kumiszt, utána elmentünk Cecerlig-be, a járásközpontba és megnéztük a várost. Estére jó kis jurtaszállásban aludtunk 3-an, fontos tudni, hogy a jurta tetőgyűrűje csak félig van letakarva, tehát ha fekszünk az ágyban, akkor látjuk a csillagokat, ami annyira nem is lenne baj, ha esténként nem lenne borzalmasan hideg vagy kaptunk volna gyufát, hogy legalább tüzet tudjunk rakni hajnalban, mert estére begyújtottak nekünk. Tehát az este annyira nem esett jól egyikünknek sem, de túléltük. Reggel mentünk a kolostorba, részt vettünk a buddhista szertartáson utána pedig a körmeneten.

A hazajutásunkkal kapcsolatban több terv is volt, miszerint vasárnap is ott alszunk és busszal megyünk haza 3-an vagy vasárnap visszamegyünk délután kocsival a lámákkal, ahogy jöttünk. Mi e mellett döntöttünk, délután 1 körül el is indultunk. Először a rendőr állított meg, hogy nem csempészünk e véletlenül mormotát a csomagtartóban, utána egy hatalmas kátyú után, egy újabb defekt, de semmi baj, mert megcsináltattuk a másik gumit, így gyorsan kicseréltük és mentünk is tovább. Közben olyan hülyeségeken kezdtünk el gondolkodni, hogy akkor mi van, hogyha nincs pótkerék és a puszta közepén vagyunk térerő meg minden nélkül… Ezen nem is kellett sokáig gondolkodnunk, mert kb. 10 perc után kaptunk még egy defektet, a puszta közepén és a legközelebbi város 60 km-re volt. Ez volt olyan délután 5-kor. Mindenki rezzenéstelen arccal szállt ki a kocsiból, mert keménybe nyomjuk vagy már beletörődtünk ezekbe. Elkezdtünk stoppolni, hogy az egyik láma elviszi a kereket a városba és megcsináltatja. Persze csomóan meg sem álltak… Végül 2 külföldi megállt és hajlandóak is voltak elvinni a lámát meg a kereket a legközelebbi városig, sőt az egyikről kiderült, hogy ungvári és tud magyarul. Hosszas várakozás után este 10-re meg is érkezett a kerék meg a láma, persze a kerék az másik méret volt, mint a mi kellett volna, de eljutottunk vele egy városba, ahol megcsináltattuk a kereket. Csak, hogy borzoljam a kedélyeket, egy 2 sávos úton jöttünk végig, ami sehol sincs kivilágítva, az otthoni utak ehhez képest tükörsimák, kb. végig azon imádkoztunk hazafele, hogy ne legyen még egy defektünk és a sofőr az el ne aludjon. Imáink meghallgatásra találtak és reggel 6-ra itt voltunk a koli előtt. Ma úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk az óráinkat, sok volt ez a hétvége. Néha amúgy teljesen úgy érezzük, hogy ez amúgy egy valóság-show és otthon a Stohl András éppen lezárja a szavazást, miszerint legyen e még egy defektünk avagy sem. Köszi annak aki szavazott, aki meg nem az legközelebb mindenképpen tegye meg!

Képek majd természetesen jönnek.

szept. 1-9.

Hajj tudom, hogy már régen írtam blogot, de sok a dolog mostanában. Augusztus utolsó hetében voltunk Tereljben (Ulánbátortól 60 km-re van) kirándulni és lovagolni. Nagyon jó volt, 3 napot voltunk ott, jurta szállás meg minden. Közben végre meg lett a tartózkodási engedélyünk is, bizonyos alien card. Szeptember 3-án a suli is elkezdődött, természetesen mi az első hetet úgy ahogy van kihagytuk, mert vidéken voltunk. A teljes sztori: a koleszunkkal szemben van egy kolostor, ahol van egy láma, aki a magyar diákokkal nagyon jóban van és mi is találkoztunk vele. 1-2 szót tud magyarul és felajánlotta, hogy az általa alapított kolostorban, ami Ulánbátortól 360 km-re van elmehetünk egy hétre ingyen és bérmentve, csak angolt kell tanítani a helyieknek. Beleegyeztünk és megbeszéltük, hogy szept. 2-án indulunk le. Vasárnap be is állított tök hirtelen egyszercsak a szobánkba, hogy akkor menjünk, gyorsan összepakoltunk és mentünk. Este 9-re meg is érkeztünk, először egy jurtába mentünk, ahol kaptunk vacsorát, jó zsíros levest, tudniillik imádják a zsírt, mi annyira nem, de ezt próbáltuk palástolni. Utána elvitt minket az aznap esti szállásunkra, ami egész jó volt, de ő közölte, hogy szar és holnap másik szállásra megyünk majd. Megbeszéltük hogy hétfőn délelőtt bemegyünk a suliba utána meg a kolostorban tanítunk a kisgyerekeknek angolt. Így is lett, pont évnyitó volt, mi is résztvettünk rajta, először az igazgatói irodába tessékeltek minket, ahol rögtön belenyomták a kezünkbe a kumiszos tálat, hogy igyunk és körbeadogattuk, nagyon higiénikus volt, de túléltük, a kumisz meg nem volt annyira rossz. Utána végigálltuk az évnyitót, ami olyan mint otthon, az igazgató mondd egy unalmas beszédet, utána valaki énekel és akkor királyság van. A kolsotorban az ötödikeseknek tartottunk 3-an órát, nagyon kis tündérek voltak. Kaptunk ebédet utána meg az évnyitó részeként Nadomot tartottak egy ilyen sportpálya szerűségen, ami abból állt, hogy a lányok futásban versenyeztek, a fiúk meg birkózásban. Természetesen ott is körbe járt a felnőttek között a kumiszos köcsög, amiből mi sem maradhattunk ki. Utána kiültünk a napra, mert majdnem megfagytunk és mire föleszméltünk volna, 100 gyerek állt körülöttünk és mindenki mindenfélét kérdezett és a telefonszámunk kellett nekik nagyon, szerencsére 3-kor el kellett mennünk, mert kezdődött a suliban az óránk, mindenki kapott 1-1 osztályt, én kaptam a legnagyobbakat a kilencedikeseket. 8 db lány ült bent, meg az angol tanár. Kezdés képpen bemutatkoztam és tartottam egy tök jó órát, kevés ember, jól haladtunk, fasza volt. Igaz az angol tanár kb olyan szinten van angolból, mint a gyerekek és sohasem akarta megérteni, amit mondok neki angolul, de sebaj, mert valóban szükség van ránk. Óra után visszamentünk a birkózás színhelyére, ami Mongóliában nagyon népszerű sport és volt egy sztárvendég is (rajtunk kívül) egy profi birkózó, aki egy hatalmas mongol ember volt, természetesen készült közös kép, mert az milyen menő. Második napra bővült az óráink száma, mindenki tartott egy-egy órát délelőtt és délután a suliba utána 4-től meg a helyi felnőtteknek, akik kedvet kaptak. Megint szépen besétáltam a terembe 3-kor a kis kilencedikeseimhez, csak most 4x annyian voltak tele ordibáló fiúkkal, akik semmit nem voltak hajlandóak csinálni, de azért túléltem. Délután az óráink után, elmentünk autentikus jurtába, ahol kaptunk mindenféle helyi jóságot, utána meg átmentünk egy másik szállásra, ahol a láma is lakott, így 4-en aludtunk együtt egy kis faházban, elég mókás volt, de a láma az hatalmas arc volt, tanított nekünk egy csomó dolgot mongolul. Szerdán még egy órával bővült a repertoárunk, mert délután 2-re berakták nekünk a sulis tanárokat, hogy őket is tanítsuk ugyan már angolra. Szóval egy nap 4 angol órát tartottunk, közben a láma halálra etetett bennünket, minden délután kaja utána irány egy jurta, ahol megint csak ettünk, meg lovagolhattunk is. Utolsó nap fényképezkedés mindenkivel, mondták hogy jöjjünk máskor is, de legalább évente egyszer mindenképpen. Azt azért hozzá tenném, hogy folyó víz az nincs, tehát nem fürödtünk és nem mostunk hajat egy teljes kerek hétig, ami lelkileg eléggé megviselt azért, de térerő legalább volt, így az anyukák tudtak zaklatni, hogy élünk e még. Egy hét után újra a koliban ülünk tisztán és frissen, meg fáradtan ezért képet csak holnap vagy azután fogok feltölteni. Ja és holnap már végre mehetünk az egyetemre tanulni, de azt persze jó mongol szokás szerint nem tudjuk, hogy hányra menjünk és egyáltalán milyen óráink lesznek, de ilyeneken már fent sem akadunk.