szept.15-16.

Újabb vidéki kis kirándulásunkat tettük a hétvégén. Cenkerbe mentünk, ahol egy buddhista körmenetre voltunk hivatalosak, ahova egy mongol néni (Colmon) hívott meg minket, aki nagyon jól beszél magyarul, mert ott élt elég sok évet és magyar férje volt. A lényeg a lényeg, hogy most is lámával utaztunk ráadásul kettővel is. Szombaton hajnali 4-5 körül volt az indulás, ami persze mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogy pontosan mikor… Végül is fél 7-kor sikerült elindulni, értünk jött az egyik láma a kolihoz és elindultunk felvenni a másik lámát, de még itt Ulánbátorban a remek utakon kaptunk egy remek defektet, így már a hajnal remekül kezdődött, de szerencsére volt egy pótkerék és seperc alatt kicserélte a sofőr. Folytattuk az utunkat, közben megálltunk és megcsináltattuk a defektes gumit is. 3-ra oda is értünk, mert még útközben megálltunk pár helyen nézelődni, kaptunk kaját meg kumiszt, utána elmentünk Cecerlig-be, a járásközpontba és megnéztük a várost. Estére jó kis jurtaszállásban aludtunk 3-an, fontos tudni, hogy a jurta tetőgyűrűje csak félig van letakarva, tehát ha fekszünk az ágyban, akkor látjuk a csillagokat, ami annyira nem is lenne baj, ha esténként nem lenne borzalmasan hideg vagy kaptunk volna gyufát, hogy legalább tüzet tudjunk rakni hajnalban, mert estére begyújtottak nekünk. Tehát az este annyira nem esett jól egyikünknek sem, de túléltük. Reggel mentünk a kolostorba, részt vettünk a buddhista szertartáson utána pedig a körmeneten.

A hazajutásunkkal kapcsolatban több terv is volt, miszerint vasárnap is ott alszunk és busszal megyünk haza 3-an vagy vasárnap visszamegyünk délután kocsival a lámákkal, ahogy jöttünk. Mi e mellett döntöttünk, délután 1 körül el is indultunk. Először a rendőr állított meg, hogy nem csempészünk e véletlenül mormotát a csomagtartóban, utána egy hatalmas kátyú után, egy újabb defekt, de semmi baj, mert megcsináltattuk a másik gumit, így gyorsan kicseréltük és mentünk is tovább. Közben olyan hülyeségeken kezdtünk el gondolkodni, hogy akkor mi van, hogyha nincs pótkerék és a puszta közepén vagyunk térerő meg minden nélkül… Ezen nem is kellett sokáig gondolkodnunk, mert kb. 10 perc után kaptunk még egy defektet, a puszta közepén és a legközelebbi város 60 km-re volt. Ez volt olyan délután 5-kor. Mindenki rezzenéstelen arccal szállt ki a kocsiból, mert keménybe nyomjuk vagy már beletörődtünk ezekbe. Elkezdtünk stoppolni, hogy az egyik láma elviszi a kereket a városba és megcsináltatja. Persze csomóan meg sem álltak… Végül 2 külföldi megállt és hajlandóak is voltak elvinni a lámát meg a kereket a legközelebbi városig, sőt az egyikről kiderült, hogy ungvári és tud magyarul. Hosszas várakozás után este 10-re meg is érkezett a kerék meg a láma, persze a kerék az másik méret volt, mint a mi kellett volna, de eljutottunk vele egy városba, ahol megcsináltattuk a kereket. Csak, hogy borzoljam a kedélyeket, egy 2 sávos úton jöttünk végig, ami sehol sincs kivilágítva, az otthoni utak ehhez képest tükörsimák, kb. végig azon imádkoztunk hazafele, hogy ne legyen még egy defektünk és a sofőr az el ne aludjon. Imáink meghallgatásra találtak és reggel 6-ra itt voltunk a koli előtt. Ma úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk az óráinkat, sok volt ez a hétvége. Néha amúgy teljesen úgy érezzük, hogy ez amúgy egy valóság-show és otthon a Stohl András éppen lezárja a szavazást, miszerint legyen e még egy defektünk avagy sem. Köszi annak aki szavazott, aki meg nem az legközelebb mindenképpen tegye meg!

Képek majd természetesen jönnek.