Hajj
tudom, hogy már régen írtam blogot, de sok a dolog mostanában. Augusztus utolsó
hetében voltunk Tereljben (Ulánbátortól 60 km-re van) kirándulni és lovagolni.
Nagyon jó volt, 3 napot voltunk ott, jurta szállás meg minden. Közben végre meg
lett a tartózkodási engedélyünk is, bizonyos alien card. Szeptember 3-án a suli
is elkezdődött, természetesen mi az első hetet úgy ahogy van kihagytuk, mert
vidéken voltunk. A teljes sztori: a koleszunkkal szemben van egy kolostor, ahol
van egy láma, aki a magyar diákokkal nagyon jóban van és mi is találkoztunk
vele. 1-2 szót tud magyarul és felajánlotta, hogy az általa alapított
kolostorban, ami Ulánbátortól 360 km-re van elmehetünk egy hétre ingyen és
bérmentve, csak angolt kell tanítani a helyieknek. Beleegyeztünk és
megbeszéltük, hogy szept. 2-án indulunk le. Vasárnap be is állított tök
hirtelen egyszercsak a szobánkba, hogy akkor menjünk, gyorsan összepakoltunk és
mentünk. Este 9-re meg is érkeztünk, először egy jurtába mentünk, ahol kaptunk
vacsorát, jó zsíros levest, tudniillik imádják a zsírt, mi annyira nem, de ezt
próbáltuk palástolni. Utána elvitt minket az aznap esti szállásunkra, ami egész
jó volt, de ő közölte, hogy szar és holnap másik szállásra megyünk majd.
Megbeszéltük hogy hétfőn délelőtt bemegyünk a suliba utána meg a kolostorban
tanítunk a kisgyerekeknek angolt. Így is lett, pont évnyitó volt, mi is
résztvettünk rajta, először az igazgatói irodába tessékeltek minket, ahol
rögtön belenyomták a kezünkbe a kumiszos tálat, hogy igyunk és körbeadogattuk,
nagyon higiénikus volt, de túléltük, a kumisz meg nem volt annyira rossz. Utána
végigálltuk az évnyitót, ami olyan mint otthon, az igazgató mondd egy unalmas
beszédet, utána valaki énekel és akkor királyság van. A kolsotorban az
ötödikeseknek tartottunk 3-an órát, nagyon kis tündérek voltak. Kaptunk ebédet
utána meg az évnyitó részeként Nadomot tartottak egy ilyen sportpálya
szerűségen, ami abból állt, hogy a lányok futásban versenyeztek, a fiúk meg birkózásban.
Természetesen ott is körbe járt a felnőttek között a kumiszos köcsög, amiből mi
sem maradhattunk ki. Utána kiültünk a napra, mert majdnem megfagytunk és mire
föleszméltünk volna, 100 gyerek állt körülöttünk és mindenki mindenfélét
kérdezett és a telefonszámunk kellett nekik nagyon, szerencsére 3-kor el
kellett mennünk, mert kezdődött a suliban az óránk, mindenki kapott 1-1
osztályt, én kaptam a legnagyobbakat a kilencedikeseket. 8 db lány ült bent,
meg az angol tanár. Kezdés képpen bemutatkoztam és tartottam egy tök jó órát,
kevés ember, jól haladtunk, fasza volt. Igaz az angol tanár kb olyan szinten
van angolból, mint a gyerekek és sohasem akarta megérteni, amit mondok neki
angolul, de sebaj, mert valóban szükség van ránk. Óra után visszamentünk a birkózás
színhelyére, ami Mongóliában nagyon népszerű sport és volt egy sztárvendég is
(rajtunk kívül) egy profi birkózó, aki egy hatalmas mongol ember volt, természetesen
készült közös kép, mert az milyen menő. Második napra bővült az óráink száma,
mindenki tartott egy-egy órát délelőtt és délután a suliba utána 4-től meg a
helyi felnőtteknek, akik kedvet kaptak. Megint szépen besétáltam a terembe
3-kor a kis kilencedikeseimhez, csak most 4x annyian voltak tele ordibáló
fiúkkal, akik semmit nem voltak hajlandóak csinálni, de azért túléltem. Délután
az óráink után, elmentünk autentikus jurtába, ahol kaptunk mindenféle helyi jóságot,
utána meg átmentünk egy másik szállásra, ahol a láma is lakott, így 4-en
aludtunk együtt egy kis faházban, elég mókás volt, de a láma az hatalmas arc
volt, tanított nekünk egy csomó dolgot mongolul. Szerdán még egy órával bővült
a repertoárunk, mert délután 2-re berakták nekünk a sulis tanárokat, hogy őket
is tanítsuk ugyan már angolra. Szóval egy nap 4 angol órát tartottunk, közben a
láma halálra etetett bennünket, minden délután kaja utána irány egy jurta, ahol
megint csak ettünk, meg lovagolhattunk is. Utolsó nap fényképezkedés
mindenkivel, mondták hogy jöjjünk máskor is, de legalább évente egyszer
mindenképpen. Azt azért hozzá tenném, hogy folyó víz az nincs, tehát nem
fürödtünk és nem mostunk hajat egy teljes kerek hétig, ami lelkileg eléggé
megviselt azért, de térerő legalább volt, így az anyukák tudtak zaklatni, hogy
élünk e még. Egy hét után újra a koliban ülünk tisztán és frissen, meg fáradtan
ezért képet csak holnap vagy azután fogok feltölteni. Ja és holnap már végre
mehetünk az egyetemre tanulni, de azt persze jó mongol szokás szerint nem
tudjuk, hogy hányra menjünk és egyáltalán milyen óráink lesznek, de ilyeneken
már fent sem akadunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése