2012. szeptember 9., vasárnap

szept. 1-9.


Hajj tudom, hogy már régen írtam blogot, de sok a dolog mostanában. Augusztus utolsó hetében voltunk Tereljben (Ulánbátortól 60 km-re van) kirándulni és lovagolni. Nagyon jó volt, 3 napot voltunk ott, jurta szállás meg minden. Közben végre meg lett a tartózkodási engedélyünk is, bizonyos alien card. Szeptember 3-án a suli is elkezdődött, természetesen mi az első hetet úgy ahogy van kihagytuk, mert vidéken voltunk. A teljes sztori: a koleszunkkal szemben van egy kolostor, ahol van egy láma, aki a magyar diákokkal nagyon jóban van és mi is találkoztunk vele. 1-2 szót tud magyarul és felajánlotta, hogy az általa alapított kolostorban, ami Ulánbátortól 360 km-re van elmehetünk egy hétre ingyen és bérmentve, csak angolt kell tanítani a helyieknek. Beleegyeztünk és megbeszéltük, hogy szept. 2-án indulunk le. Vasárnap be is állított tök hirtelen egyszercsak a szobánkba, hogy akkor menjünk, gyorsan összepakoltunk és mentünk. Este 9-re meg is érkeztünk, először egy jurtába mentünk, ahol kaptunk vacsorát, jó zsíros levest, tudniillik imádják a zsírt, mi annyira nem, de ezt próbáltuk palástolni. Utána elvitt minket az aznap esti szállásunkra, ami egész jó volt, de ő közölte, hogy szar és holnap másik szállásra megyünk majd. Megbeszéltük hogy hétfőn délelőtt bemegyünk a suliba utána meg a kolostorban tanítunk a kisgyerekeknek angolt. Így is lett, pont évnyitó volt, mi is résztvettünk rajta, először az igazgatói irodába tessékeltek minket, ahol rögtön belenyomták a kezünkbe a kumiszos tálat, hogy igyunk és körbeadogattuk, nagyon higiénikus volt, de túléltük, a kumisz meg nem volt annyira rossz. Utána végigálltuk az évnyitót, ami olyan mint otthon, az igazgató mondd egy unalmas beszédet, utána valaki énekel és akkor királyság van. A kolsotorban az ötödikeseknek tartottunk 3-an órát, nagyon kis tündérek voltak. Kaptunk ebédet utána meg az évnyitó részeként Nadomot tartottak egy ilyen sportpálya szerűségen, ami abból állt, hogy a lányok futásban versenyeztek, a fiúk meg birkózásban. Természetesen ott is körbe járt a felnőttek között a kumiszos köcsög, amiből mi sem maradhattunk ki. Utána kiültünk a napra, mert majdnem megfagytunk és mire föleszméltünk volna, 100 gyerek állt körülöttünk és mindenki mindenfélét kérdezett és a telefonszámunk kellett nekik nagyon, szerencsére 3-kor el kellett mennünk, mert kezdődött a suliban az óránk, mindenki kapott 1-1 osztályt, én kaptam a legnagyobbakat a kilencedikeseket. 8 db lány ült bent, meg az angol tanár. Kezdés képpen bemutatkoztam és tartottam egy tök jó órát, kevés ember, jól haladtunk, fasza volt. Igaz az angol tanár kb olyan szinten van angolból, mint a gyerekek és sohasem akarta megérteni, amit mondok neki angolul, de sebaj, mert valóban szükség van ránk. Óra után visszamentünk a birkózás színhelyére, ami Mongóliában nagyon népszerű sport és volt egy sztárvendég is (rajtunk kívül) egy profi birkózó, aki egy hatalmas mongol ember volt, természetesen készült közös kép, mert az milyen menő. Második napra bővült az óráink száma, mindenki tartott egy-egy órát délelőtt és délután a suliba utána 4-től meg a helyi felnőtteknek, akik kedvet kaptak. Megint szépen besétáltam a terembe 3-kor a kis kilencedikeseimhez, csak most 4x annyian voltak tele ordibáló fiúkkal, akik semmit nem voltak hajlandóak csinálni, de azért túléltem. Délután az óráink után, elmentünk autentikus jurtába, ahol kaptunk mindenféle helyi jóságot, utána meg átmentünk egy másik szállásra, ahol a láma is lakott, így 4-en aludtunk együtt egy kis faházban, elég mókás volt, de a láma az hatalmas arc volt, tanított nekünk egy csomó dolgot mongolul. Szerdán még egy órával bővült a repertoárunk, mert délután 2-re berakták nekünk a sulis tanárokat, hogy őket is tanítsuk ugyan már angolra. Szóval egy nap 4 angol órát tartottunk, közben a láma halálra etetett bennünket, minden délután kaja utána irány egy jurta, ahol megint csak ettünk, meg lovagolhattunk is. Utolsó nap fényképezkedés mindenkivel, mondták hogy jöjjünk máskor is, de legalább évente egyszer mindenképpen. Azt azért hozzá tenném, hogy folyó víz az nincs, tehát nem fürödtünk és nem mostunk hajat egy teljes kerek hétig, ami lelkileg eléggé megviselt azért, de térerő legalább volt, így az anyukák tudtak zaklatni, hogy élünk e még. Egy hét után újra a koliban ülünk tisztán és frissen, meg fáradtan ezért képet csak holnap vagy azután fogok feltölteni. Ja és holnap már végre mehetünk az egyetemre tanulni, de azt persze jó mongol szokás szerint nem tudjuk, hogy hányra menjünk és egyáltalán milyen óráink lesznek, de ilyeneken már fent sem akadunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése