 |
| koboldház |
És
végre eljutottunk vidékre, sajnos azzal csak később szembesítettek minket, hogy
a lejutás meg a visszajutás az mindig elég kalandos, vagy sikerül vagy nem. Mi
nagy naivan azt hittük, hogy minden tök simán fog menni, mert Ganbold
segítségével megtudtuk, hogy szállás van e és mennyibe kerül, valamint azt is,
hogy Baruunbürenből lesz egy kocsi, ami majd elvisz minket a 35 kilométerre
lévő Amarbayasgalantig, mert oda nem megy busz meg semmi se és egy nagyon szar
földúton kell végig menni. Felkeltünk, összepakoltunk szépen és elmentünk
busszal a Sárkányközpontba, mert onnan indulnak vidékre a buszok. Jegyet
vettünk, buszoztunk 6 órát, a táj végig gyönyörű volt. Láttunk útközben
jurtákat, tevéket, jakokat, juhokat, teheneket, kecskéket és nagyon szép
lovakat. Kietettek minket Baruunbürenben, ahol felhívtuk a kontaktunkat, hogy
akkor jöhet értünk kocsival és vigyen el minket. Mondta, hogy oké máris indul
várjuk meg. 10 perc múlva az út túloldalára megérkezett gyalog egy kobold
kinézetű bácsi és integetett, hogy menjünk át hozzá. Mi mit sem törődve vele
maradtunk a helyünk, de ő csak integetett és végül odajött, hogy ő lenne az, de
kocsija hát az bizony nincsen… Akármit kérdeztünk vagy nem értette vagy valami
tök mást válaszolt, elég nehéz volt vele szót érteni. Felhívtuk Ganboldot, hogy
beszéljen vele ő, amiből az sült ki, hogy kocsi az nem lesz csak holnap és
estére menjünk át a kobold házába és aludjunk ott… Mit tehettünk elindultunk a
bácsival, aki útközben megmutogatta a dolgokat (óvoda, bank, rendőrség, iskola,
szobor). Megérkeztünk a bácsikához, aki egy körülírhatatlan „házban” lakott,
szerencsére sutyiban csináltunk pár képet. Aranyos volt a bácsi, mert adott
teát, cukorkát, kínálgatta a sütikét is. Egyszercsak megérkezett két mongol
pasas, akik csatlakoztak a kis uzsonnánkhoz, természetesen semmit sem lehetett
visszautasítani. Szerencsére Dóri megtetszett nekik, mert rólunk a Balázzsal
elképzelni sem tudták, hogy tudjuk mi az, hogy mongol, így Dórin kersztül
nagyjából tudtunk kommunikálni és nagy nehezen kiderült, hogy ők amúgy pont
Amarbayasgalantba mennek. Pár perces huzavona után megbeszéltük a sofőrrel,
hogy akkor vigyen már el minket is legyen oly kedves. Végül az 5 személyes
kocsiba beültünk 6-an, remek volt 3 olyan emberrel utazni, akik igazából semmit
sem mondanak el pontosan és azt se tudjuk, hogy hova megyünk meg egyáltalán kik
ők és néha már elkezdtünk az életünkért imádkozni. Amikor is egyszercsak a
semmi közepén megállt a kocsi és kiszállt a 3 úriember, na akkor egy kicsit
beszartunk, hogy feldarabolnak és szétszórnak a pussztában, mert megint nem
mondtak egy büdös szót sem, hogy akkor most mi is van. Letelepedtek a fűben és
elkezdtek süti és vodkaáldozatot bemutatni, ami abból állt, hogy a sütit
eldobták, a vodkát meg kilocsolták. Végül a sofőr visszaszállt és amikor
megkérdeztük, hogy valójába mit is csinálnak, hátrafordul és angolul azt
mondta, hogy yours dead, vagyis a mi
halálunkra. Miután kicsit összeszedtük magunkat rájöttünk, hogy nagyon szar az
angolja és azt akarta mondani, hogy az egyik faszi apja ott halt meg és neki
áldoznak. Végül visszaszálltak a kocsiba és továbbindultunk, megálltunk még pár
helyen, ahol már mi is kiszálltunk és nézelődtünk. Többekközött meglátogattuk a
kobold meg a másik faszi születési helyét, ami a puszta közepén egy fűcsomó
volt, oda mindannyian körbeültünk és akkor már tök normálisak voltak velünk,
már nem volt az az érzésünk, hogy megakarnak ölni,jót beszélgettünk meg
énekelgettünk is és képet is csináltunk. Végül 2 órányi utazgatás után
megérkeztünk Amarbayasgalantba, ahol várt minket a kis öreganyó a
jurtaszállásunkkal, hozott forró vizet meg be is gyújtott a kályhába, nagyon
aranyos volt. Nagyon hideg volt este, de jól felöltöztünk és bebugyoláltuk
magunkat, a tüzet annyira nem sikerül újra megrakni, de életben maradtunk
azért, bár hajnalban arra keltem a korom sötétben, hogy valami van az ágyamon és
éppen tüsszentett egyet… Megkértem Balázst, hogy elemlámpával világítson már
oda és közben reméltem, hogy nem a kis anyóka lesz az. Szerencsére csak egy
macska volt, aki utána tök jól melegített, volt egy kis barátja is, aki meg a
padlón kuksolt. Miután felkeltünk, elmentünk a kolostorba utána meg a dombon
lévő sztúpákhoz, ahova 2 kutya is elkísért minket, nagyon jófejek voltak. A
sztupáknál megy egy macska csatlakozott hozzánk, természetesen szarrá
simogattuk, mert iszonyat aranyos volt, mindenhova követett minket. Amikor
visszaértünk a jurtánkba, természetesen a hajnali kis vendégeink ott feküdtek
az én ágyamban… Másnapra terveztük a hazautazást, amihez ugye kocsit kellett
szerezni, hogy elvigyen minket a buszmegállóig Baruunbürenbe. Végigkérdeztünk
mindenkit, mindenki össze-vissza beszélt, végül találtunk egy kisbuszt, akik
másnap pont Ulánbátorba mentek, de a sofőr mindenfélét kitalált, hogy miért is
nem visz el minket. Valami utazási irodának volt a sofőrje és volt vele egy
idegenvezető nőci is, aki mondta hogy ha megbeszéljük a 2 olasszal akiket
kísérget, akkor elvisznek minket. A 2 olasz bele is egyezett, de a sofőr az
istennek sem akart beleegyezni. Már nagyon elegünk volt belőle, hogy azt sem
tudjuk, hogy hogy jutunk vissza és még ő is szívat. Azt tanácsolták, hogy majd
reggel indulás előtt beszéljünk vele, mert este mindig rossz kedve van… mert az
olaszokkal volt egy cseh lány, aki ugyanígy került hozzájuk és vele is ezt
csinálta a sofőr. Beletörődtünk a dologba, reggel korán felkeltünk és összepakoltunk
és vártunk a végítéletre. Végül nagy kegyesen közölték, hogy mehetünk velük 5 perccel
az indulás előtt és végül elvittek Ulánbátorig, így nem kellet átszállnunk sem.
A 6 órás úton mindenkivel tök jól összebarátkoztunk, az olaszok nagyon jófejek voltak
és az út végére még a sofőrt is megszerettük. Végül jól alakult minden, csak nem
kellett volna ez a nagy huzavona, de hát ez Mongólia, itt semmi sem úgy van ahogy
kéne lennie és ahogy eltervezte az ember. Már kezdünk ehhez hozzászokni. Összességében
nagyon jó volt, csak fel kell rá készülni lelkiekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése