Reggel visszatértünk a kedvenc kínai muszlim kajáldánkhoz, ahol a 2 kis kínai örömmel fogadott minket és reggelire ettünk egy finom levest sok-sok tésztával. Balázs álma is beteljesült a mai nap alkalmával a Mennyek templomával, eddig mindennap elmondta, hogy ő oda mennyire el akar menni. Így hát eleget tettünk az álminak, egy hatalmas parkban van az egész és nagyon szép és fárasztó is. Ami persze a legcsábítóbb volt az egészben az az, hogy nagyon közel van hozzá a híres Gyöngy piac. Miután Balázs kiélte magát, el is mentünk a piacra és valóra vált a sok mese és az álom, itt tényleg minden nagyon olcsó és „márkás”, mindegyik árus szólongat, hogy az ő cuccát vedd meg, mert az jó, mindezt olyan angollal, hogy még, de legalább beszélnek egy minimálisan angolul. Épp a cipőket nézegettük, amikor mellénk jött még egy nagyobb külföldi csapat, akik beszéltek kínaiul és a 3 eladó lányt teljesen kikészítették, végül pedig tanítottak nekik egy új angol elköszönést, méghozzá azt, hogy: bye bye bitches! Az eladók kicsit kétkedve fogadták a dolgot és megkérdezték, hogy mit is jelent pontosan, mire azt a választ kapták, hogy csak annyit, mint kínaiul a zaijian vagyis a viszlát. Ezzel meg is nyugodtak és a mi távozásunkkor boldogan kiabálták nekünk, hogy bye bye bitches! Ezekkel a remekjófej külföldiekkel még később is összefutottunk és szóba is elegyedtünk és kiderült, hogy a fő mókamester Horvátországból való és tudja mi az, hogy Budapest, sőt volt is ott. A végére szinte már meg is kedveltük őket, csak a piac 7-kor bezárt és távoznunk kellett… Persze elég sok szatyorral távoztunk. Utána elmentünk a kínai leckékben oly sokat emlegetett Wangfujingbe, Peking híres sétálóutcájába, ahol elég sok érdekes dolgot láttunk…Kezdve az ínyenc falatokkal, mint az élő skorpió hurkapálcára tűzve, tengericsillag, csikóhal, meg valami ronda nagy bogár. Rengeteg drága bolt is volt, ami annyira már nem érdekelt minket a piac után. Természetesen minden tele volt emberekkel, főleg kínaiakkal. A bóvli árusok sem hiányozhattak, minden jóságot árultak, amiket inkább majd képekkel illusztrálok, ha találok megfelelő gyorsaságú internetet, mert ezeket látni kell. Vacsorára megint visszatértünk a kedven barátainkhoz, akik megint kedvesen fogadtak bennünket.
Az első nap Pekingben annyira nem jött be, gondolom az utazás meg a fáradtság miatt, de napról-napra jobb és most már nagyon tetszik és szeretnék még visszajönni ide egyszer, ja és már a kínaiak átható szagát sem érzem, remélem nem azért, mert már én is átvettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése