Kijev, Peking

Épp a pekingi szállásunkon vagyunk és mind a hárman blogot írunk a remek eseményekről. Na de kezdjük a kijevi reptérről, ahol is a 21 óra várakozás alatt volt részünk túlsúlyos amerikai csoporttal, zsidószertartással és a végén egy kínai csoporttal. A tranzitba érkezve sok kanapé és alvó emberek vártak, de utána elment az amcsi csoport és elfoglaltuk a helyüket, egy asztal köré toltunk 3 kanapét és szépen belaktuk az egészet. Éjfél körül a Tel-Avivba tartó járat utasai egy zenés táncos mulatságot mutattak be nekünk, hogy ne unatkozzunk annyira. Dóri le is videózta őket, mire egy kedves ukrán fiatalember közölte, hogy no photo… Végre kiürült a tranzit, csak pár ember lézengett rajtunk kívül, már-már egész otthonossá vált, amikor is lekapcsolták az összes villanyt, jelezvén hogy aludni kéne,így mindenki az értékeit ölelve lefeküdt a kis kanapéján és szenvedett reggelig. A délelőtt egész jól telt mindaddig amíg meg nem érkezett egy kisebb kínai csoport és ráültek mindenünkre, majd miután kényelembe helyezték magukat a cuccainkon nekikezdtek a gusztusos, csámcsogós almaevésnek. Mint azt sejtettük ők voltak a pekingi gépen az útitársaink, ahol folytatták a számunkra annyira nem megszokott viselkedést (böfögés, krákogás, köpködés). Mi egész jól viseltük az utat, a vámnál is simán átengedtek, a csomagok is épségben megérkeztek. Kicsekkoltunk és busz után néztünk, ami bevisz Peking belvárosába. Itteni idő szerint reggel 6 körül volt, így minden ki volt halva. Az első busz 7:35-re volt kiírva, gondoltuk még van időnk. Én 7 körül kinéztem hátha lehet már jegyet venni, de nem csak hogy lehetett már, de a buszmegállót elkordonozták és a sok kínai már ott állt sorban. Gyorsan bementem a váróba és szóltam a többieknek, hogy bajok vannak. Ők beálltak a sorba a csomagokkal én meg minden kínai tudásomat összeszedve és a kínai tankönyv leckéire építve elmentem jegyet venni, tökéletesen elmondtam a faszikának,hogy szeretnék 3 jegyet, mire megkérdezi, hogy „Pardon?”. Na mondom fasza, akkor megpróbálom angolul és úgy már adta is…mondom köszi az önbizalmat. Az első buszra már nem engedett fel minket a kordonos néni, ezért várnunk kellett kb. fél órát. Felszenvedtük a csomagokat, elmondtuk , hogy hova akarunk menni és beültünk a busz leghátuljába és utána jöhetett a több, mint egy órás bámészkodás. Egyszer csak hátraszólt a megállóbemondós faszi, hogy akkor a laowaiok (külföldiek) megérkeztek és kiraktak minket egy út közepén kb 60 kilónyi csomaggal. Jöhetett a szálláskeresés hulla fáradtan, mert nem sokat aludtunk. Odamentünk egy csomó kínaihoz kérdezősködni, de a legtöbb meg sem állt vagy megállt mosolygott és utána ment el egy szó nélkül, de végül találtunk egy bácsit, aki útbaigazított minket. Természetesen a keresgélés közben mindenki minket bámult és rajtunk nevetgélt. Amikor megálltunk egy hely előtt, akkor odabotorkált egy esernyős néni, elkezdett valamit üvöltözni nekünk és verte a csomagomat az esernyőjével, úgyhogy jobbnak láttuk arrébb állni, ja és közben ott álltak szembe velünk a rendőrök és kuncogtak rajtunk.

Csomó helyről elküldtek, hogy oda csak kínaiak mehetnek és a végén már annyira fáradtak voltunk és untuk, hogy végül visszatértünk a legelsők egyikéhez, ahol most is vagyunk. Ez egész kultúrált, van egy 2 személyesnek feltűntetett ágy, amin kb 5-en is el lehetne férni, meg egy egyszemélyes, ahol meg legalább még két ember elférne. Lecuccoltunk, letusoltunk és találkoztunk egy Belső-Mongol lánnyal, aki segített nekünk jegyet keresgélni a vonatra, amivel majd Ulánbátorba megyünk. Ehhez azonban meg kellett tapasztalnunk a pekingi metrózás örömeit: befele átvilágítják a táskákat, iszonyatos tömeg, tolakodás és tömény kínai szag, amit a frankfurti leveséhez tudnék hasonlítani. Végül megtaláltuk és fel is ismertük a lányt, aki nagyon sokat segített nekünk,de olyan fáradtak voltunk, hogy képtelenek voltunk bármit is dönteni, így visszajöttünk a szállásra aludni pár órát. Miután felkeltünk elmentünk sétálgatni, beültünk egy helyre, ahol ittunk egy kínai sört és volt wifi is, valamint 2 holland turista egyfeszt az 500 eurós sátrukat akarta ránk tukmálni. Hazafele az éjjelnappaliban vettünk Wahaha márkájú vizet és azt szürcsölgetve néztük a szálláson a tv-t a remek kínai műsorokkal. Holnap már szeretnénk valami normálisat is látni a városból, reméljük összejön.