Aug. 14.

És igen visszabuszoztunk a világ végére, hogy megkapjuk a tartózkodási kártyánkat. Ráment az egész délelőtt, megint ment a vad buszozás, mindez persze azért, hogy ott közöljék, hogy még kell pár papír, amit hétfőn senki sem közölt velünk… Egyszóval kimentünk a semmiért, ráadásul addig az épületig egy ösvény vezet a pusztában, ahol közben rettentő bogarak elől kellett menekülnünk. Ez hétfőn kimaradt, mert akkor esett, de most nagyon szép idő volt. De ezen már meg sem lepődünk, hogy megint nem sikerült intézni semmit, szinte már kezdünk hozzászokni. Visszaértünk a koliba, egyszercsak kopogtatnak az ajtón, hát a laoszi barátunk volt, aki egy tálat nyomott a kezembe, hogy akkor teszteljük le azt a kecskeagyat egy kis nyelvvel körítve. 5 percig ácsorogtam a kezemben a tállal, nézegettem, szagolgattam, annyira nem tűnt durvának. Mondjuk annyit adtak, hogy egy 4 fős család is jóllakott volna belőle. És bizony Balázzsal nekiláttunk, először kicsit félénken, aztán belejöttünk. Komolyan mondom egész jó volt, bár azért nem ennék ilyet minden héten. Azért néha bevillant az a kép, amikor a mosogatóban van a fej és folyik rá a forró víz, ami még simogatja a kis szőrét és mozgatja a kis fülét. Sajnos mi nem tudtunk ilyen finomságokkal kedveskedni nekik, ezért be kellett érniük egy Tibi csokival. Estére áthívott minket Gambold, aki nagyon jól beszél magyarul és felesége Kata, aki magyar. Kaptunk egy komplett vacsorát, nagyon jól éreztük magunkat. Gambold hatalmas figura. Időközben megérkezett Bogi is, aki egy mongol lány, de ő is nagyon jól beszél magyarul.