Tegnapi
program ugyebár a tartózkodási engedély megszerzése volt. Jött velünk Emese is,
mert neki is el kellett intézni pár dolgot, így könnyű dolgunk volt, mert ő
tudta melyik buszra kell szállni és hogy hova kell majd menni. A buszozás elég
vicces volt, óriási dugó, mindenki dudál, a sofőr az egy állat, a buszon
mindenki esett-kelt, egyszóval jobb volt, mint a vidámpark, nekem is sikerült
egyszer egyel lejjebb ülnöm, ami vicces volt... Megérkezünk, szakadó eső, sok
ember, de gyorsan haladt a sor. Kitöltöttük a kérvényt, adtunk ujjlenyomatot,
kaptunk a vízumba pecsétet és mehettünk vissza a központba újabb remek buszozás
árán, hogy ott az iskolától kapjunk egy másik papírt és csak utána kaphatjuk
meg a tartózkodásit, de ehhez majd megint vissza kell menni a világ végére, nem
egyszerű…De aug. 29-ig van időnk szerencsére. Utána elvitt minket Emese egy
használt könyvesboltba, ahol többek között találtunk angol- magyar szótárat is.
Miután hazaértünk, Balázzsal elmentünk megnézni a közelben lévő konditermet, ami
tök szép és most lett felújítva, de mongol szokás szerint bemegyünk és egy
csomó gépre rá volt dobálva minden szar, így használni sem lehet őket kb. és
még drága is, de nem adjuk fel és tovább kutatunk valami jobb után. Vacsora
után mentünk a konyhába nagy ártatlanul mosogatni, de a laosziak már ott
készítették a vacsijukat, meg a másnapi kaját, ami nem volt más mint a
mosogatóból ránk meredő 2 kecskefej, ami még teljesen original volt és a
szemünk láttára kezdték el megnyúzni. Képekkel nem akarom illusztrálni, mert
hát na. Mondták, hogy majd kóstoljuk meg az agyát, mert az nagyon finom, de az
csak mára lesz kész, na majd meglátjuk. Viszont készítettek nekünk nagyon finom
rizses, mogyorós, tojásos, disznóbőrös kaját, amit talán zellerlevélbe kellett
csomagolni és mogyorós szójaszószba mártogatni, nagyon finom volt. Kimentünk
megköszönni a konyhába ( akkor már egy hentesbárddal és fűrésszel dolgoztak a
kecskefejeken) és megbeszéltük, hogy majd hétvégén főzünk együtt. Amúgy borzasztóan
aranyosak, kedvesek és közvetlenek, csak hát elsőre furcsa volt az étkezési
szokásuk. Most már legalább vannak barátaink a koliban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése