2012. augusztus 14., kedd

Aug. 13.


Tegnapi program ugyebár a tartózkodási engedély megszerzése volt. Jött velünk Emese is, mert neki is el kellett intézni pár dolgot, így könnyű dolgunk volt, mert ő tudta melyik buszra kell szállni és hogy hova kell majd menni. A buszozás elég vicces volt, óriási dugó, mindenki dudál, a sofőr az egy állat, a buszon mindenki esett-kelt, egyszóval jobb volt, mint a vidámpark, nekem is sikerült egyszer egyel lejjebb ülnöm, ami vicces volt... Megérkezünk, szakadó eső, sok ember, de gyorsan haladt a sor. Kitöltöttük a kérvényt, adtunk ujjlenyomatot, kaptunk a vízumba pecsétet és mehettünk vissza a központba újabb remek buszozás árán, hogy ott az iskolától kapjunk egy másik papírt és csak utána kaphatjuk meg a tartózkodásit, de ehhez majd megint vissza kell menni a világ végére, nem egyszerű…De aug. 29-ig van időnk szerencsére. Utána elvitt minket Emese egy használt könyvesboltba, ahol többek között találtunk angol- magyar szótárat is. Miután hazaértünk, Balázzsal elmentünk megnézni a közelben lévő konditermet, ami tök szép és most lett felújítva, de mongol szokás szerint bemegyünk és egy csomó gépre rá volt dobálva minden szar, így használni sem lehet őket kb. és még drága is, de nem adjuk fel és tovább kutatunk valami jobb után. Vacsora után mentünk a konyhába nagy ártatlanul mosogatni, de a laosziak már ott készítették a vacsijukat, meg a másnapi kaját, ami nem volt más mint a mosogatóból ránk meredő 2 kecskefej, ami még teljesen original volt és a szemünk láttára kezdték el megnyúzni. Képekkel nem akarom illusztrálni, mert hát na. Mondták, hogy majd kóstoljuk meg az agyát, mert az nagyon finom, de az csak mára lesz kész, na majd meglátjuk. Viszont készítettek nekünk nagyon finom rizses, mogyorós, tojásos, disznóbőrös kaját, amit talán zellerlevélbe kellett csomagolni és mogyorós szójaszószba mártogatni, nagyon finom volt. Kimentünk megköszönni a konyhába ( akkor már egy hentesbárddal és fűrésszel dolgoztak a kecskefejeken) és megbeszéltük, hogy majd hétvégén főzünk együtt. Amúgy borzasztóan aranyosak, kedvesek és közvetlenek, csak hát elsőre furcsa volt az étkezési szokásuk. Most már legalább vannak barátaink a koliban is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése