Az utolsó napunk Pekingben, mert holnap indulunk Erlian-ba reggel. Korán felkeltünk, hogy miénk legyen az egész nap, mert a Nagyfalhoz megyünk. Az odajutás kicsit körülményes volt, mert pontosan nem tudtuk, hogy hogy is kell, de némi telefonálgatás után sikerült megtudni és 3-4 óra alatt oda is értünk. Ami várt minket: meredek lépcsők, szép táj, 40 fok, tűző nap és ordibáló kínai árusok, akik olyan izgalomba jöttek amikor megláttak, hogy azt se tudták a pandás sapkát vagy a Maos képet kínálják e jobban. Végül persze nem vettünk semmit, de még 30 méter távolságból is teljes izgalomban voltak. Végül sikerült jegyet venni és bejutni, ahol azonnal le kellett fényképezkednünk egy kisebb kínai csoporttal. Utána mi a nem annyira populáris részét választottuk a falnak, ahol jó darabig csak magunk voltunk, ami azért kicsit furcsa volt, hogy sehol egy kínai, de lefele azért belebotlottunk egy kisiskolás csoportba. Hazafele is buszoztunk egy keveset, ami tömve volt, de megszólított egy angolul remekül beszélő lány, akinek mint kiderült mongol felmenői vannak és vele beszélgettünk a végállomásig. A szállás fele még beugrottunk a Gyöngy piacra venni pár dolgot utána meg az ízek utcájába, ahol Balázsék kígyót ettek, ami olyan mint a csirke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése